Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 
 

MDT APP

Töltse le ingyenes mobil alkalmazásunkat!

Letöltés

Magyar Diabetes Társaság

hungarian diabetes association

diabet partneri hirek

Társasági hírek


Hírkategória: Tudósítás rendezvényekről
  • Figyelem!

    A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.

    Szekciók röviden: A 2-es típusú diabetes kezelése
    2018.04.21. | MDT Hírmondó | Hírkategória: Tudósítás rendezvényekről

    Az új antidiabetikumok kardiovaszkuláris biztonságosságát célzó vizsgálatok eredményeinek ismeretében a nemzetközi és a hazai szakmai irányelvek megújultak, hangsúlyozva, hogy a kardiovaszkuláris előnnyel rendelkező antidiabetikumok preferálandók a 2-es típusú diabetes antihyperglykaemiás kezelésében. A betegközpontú megközelítés értelmében a terápia megválasztásakor maximálisan tekintettel kell lenni az adott beteg egyedi körülményeire, tulajdonságaira. A kezelési céltartomány meghatározása után egyénre szabott, individualizált kezelési terv felállítására kell törekedni. A HbA1c-céltartományok egyéni megítélését vizsgálva az egyes (hazai) orvosi csoportok véleménye eltérőnek bizonyult, ami a későbbi terápiás célok meghatározását is – vélhetően – meghatározta. Az egységes szemlélet kialakulása a család- és szakorvosi konzultációk tartalmi javítása után várható.

    A kiindulási HbA1c-érték (<7,5%, 7,5–9,0%, >9,0%) alapján a terápiaválasztási lehetőségek bővültek (ennek megfelelően monoterápia, primer kettős, sőt primer hármas kombinációs kezelés is lehetséges az útmutatók alapján). A hazai gyakorlatban inkább a terápiás sikertelenség vezet a többes kombinációkhoz. A szóba jövő antidiabetikumok együttadásának hatékonyságát és biztonságosságát (a liraglutid és az empagliflozin kardiovaszkuláris előnyét) randomizált, kontrollált vizsgálatok bizonyítják, de a mindennapi gyakorlatban való alkalmazásuk eredményességéről kevés adat áll rendelkezésre. A szakmai ajánlások alapján az SGLT-2-gátlók metformin-monoterápia után második szerként vagy hármas kombinációban (akár inzulin mellett is) alkalmazhatók 2-es típusú diabetesben. Az SGLT-2-gátlók választásakor a glikémiás hatáson túlmutató előnyöket is érdemes minden esetben mérlegelni. Idetartozik a testsúly és a vérnyomás csökkenése, a jó kombinálhatóság, a tablettás kiszerelés, a kedvező mellékhatásprofil, a biztonságosság és – a legújabb adatok alapján – az előnyös kardiovaszkuláris és nefroprotektív hatás.

    A terápiás algoritmusokban szintén dobogós helyen szerepelnek a GLP1- receptor- agonisták, amelyek kardiovaszkuláris hatásairól szóló metaanalízisek igazolták azok kardioprotektív szerepét, jelezve, hogy a hatástani csoportba tartozó szerek egyike sem növeli a szívelégtelenség miatti hospitalizáció kockázatát.

    Számos bizonyíték van arra vonatkozóan is, hogy 2-es típusú diabetes esetén a kombinált terápia meghaladja a monoterápia hatékonyságát a vércukorszint elérésében és fenntartásában, hangsúlyozva a korai kombinált kezelés lehetséges előnyeit. A különböző hatásmechanizmusok kiegészítik egymást, esetenként összeadódnak, késleltetik a betegség progresszióját, illetve a szövődmények megjelenését, valamint csökkenthetik azt a klinikai tehetetlenséget, ami gyakran megfigyelhető a hagyományos terápiavezetés mellett.

    Újdonság a terápiás palettán a bazális inzulin/GLP-1-receptor-agonista kombináció (degludec inzulin/liraglutid és a glargin inzulin/lixisenatid), valamint a megnövelt hatástartamú bázisinzulin (degludec), amelyek szélesebb körű alkalmazásával a jövőben szerezhetünk tapasztalatokat.

    Az előírt gyógyszeres kezelés fajtájától függetlenül az életmódváltás elengedhetetlenül szükséges a diagnózis felállításának pillanatától. Ez a legnehezebben megvalósítható (és a páciens gondozását végző csapat legtöbb kudarcélményét adó) része a 2-es típusú – legtöbbször súlyfelesleggel küzdő – betegek ellátásának. Még a társbetegségek miatt korlátozott fizikai aktivitású betegben is az életmód átalakításával drámai életminőség-javulás és jelentős inzulinigény-csökkenés érhető el – amennyiben sikerül a beteg motiválhatóságát megismerni és azt tartósan fenntartani.

    Megfigyelések szerint óriási szakadék tátong a hatékonyságot illetően a klinikai vizsgálatok és a hétköznapi gyakorlat között. A 2-es típusú diabetes kezelésében a klinikai vizsgálatok és a real-world vizsgálatok eredményei, a betegcentrikusság és a hosszú távú holisztikus szemlélet képezi a személyre szabottan tervezett terápiás döntések alapját. A kezelés sikerességéhez azonban nélkülözhetetlen szempont a beteg együttműködése, amelynek javításához komplex terápiás programok kidolgozására van szükség.

    Dr. Földesi Irén

Vissza