Az előzetes szervezésben a Visken élő, diabétesztől érintett Ambrus család vett részt rendkívüli aktivitással. A program kezdete előtti hetekben a Katolikus Caritas segítségével ki tudtunk juttatni vércukor mérőket, tesztcsíkot, ujjbegyszúrót és oktatási segédanyagként Békefi Dezső dr. könyvét. Valamennyi küldemény adományként került a családokhoz. A program a résztvevők számára teljesen ingyenes volt. Ez annak volt köszönhető, hogy Pályázat útján jelentős összeget nyertünk az EMMI Család-, és Ifjúságügyért felelős Államtitkárságán. Ez az összeg biztosította az érintettek szállodai költségét, valamint részben az ellátásukat. További szponzorációk felhasználásával tudtuk teljessé tenni az anyagi háttér felvállalását. A szervezők és a lebonyolítók a programot - küldetésük tudatában – ellenszolgáltatás nélkül vállalták.
A programban Dr. Gelencsér Éva soproni főorvosnővel ketten végeztük az oktatást, összesen 18 órában. A feladatot megosztottuk. Magam az elméleti tájékoztatást adtam meg, Gelencsér Éva pedig egy-egy témát követően azonnal annak gyakorlati oldalát világította meg, interaktív módszerrel. Dietetikai segítséget a Debrecenben dolgozó Zsanda Emília nyújtott ragyogó ötleteivel és gyakorlati tanácsaival.
Katartikus élményt jelentett annak átélése, mennyire megnyíltak a szorongó, aggódó szülők a rendezvény végére. Igazi konzultációvá vált a kezdetben talán „ex catedra” program. Segítette ezt a szünetekben, étkezésekkor és bármikor felajánlott és örömmel végzett személyes beszélgetések sora. A gyermekek pedig hamar megtalálták egymást, és megnyugtató volt számukra, hogy vannak sorstársaik, akikkel megoszthatják kis életük egy-egy gondját.
A programon mindvégig jelen volt - noha nem értette amiről beszélünk, de megértette a program fontosságát, saját nyelvén kommunikált minden résztvevővel, időnként az előadókkal is vitázva - a szakmailag kiválóan felkészült gondozó orvos, dr. Ljuba Dovhanics.
Azzal a meggyőződéssel fejezhettük be küldetésünket, hogy az nem volt hiába való, Meggyőződésünk, hogy az évi 10-15 frissen felfedezett magyar anyanyelvű cukorbeteg családja számára egy ilyen oktató hétvége megszervezése rendszeresen kívánatos. Az anyaországnak pedig erkölcsi kötelessége, hogy különböző csatornákon, hatékonyan támogassa a diaszpórában szerény lehetőségek között élő, szó szerint küszködő, cukorbetegségtől is terhelt honfitársainkat.
dr. Blatniczky László