Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 
 

MDT APP

Töltse le ingyenes mobil alkalmazásunkat!

Letöltés

Magyar Diabetes Társaság

hungarian diabetes association

diabet partneri hirek

Az MDT hírarchívuma


Hírkategória: Összes hírkategória
  • Figyelem!

    A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.

    Szekciók röviden: Önellenőrzés, terápia
    2018.04.21.MDT HírmondóHírkategória: Tudósítás rendezvényekről

    A kongresszus rendkívül gazdag programja és nem a téma fontossága az oka annak, hogy időrendben az utolsó helyre került ez a fontos, főcímében akár szemléletváltozást is ígérő szekció.

    Dr. Blatniczky László

    tartom rendkívül fontos témának, mert minden törekvésünk, időnként heroikus beavatkozásaink teljességgel elvesztik jelentőségüket, ha az önellenőrzés hiányos, vagy nincs, vagy akár fals információ közlésére késztető. Kezelésünk egyik kulcsa az objektív és információban gazdag adatközlés. Mindannyian, akik gondozást végzünk, átéltük, folyamatosan átéljük az információhiányból fakadó bizonytalanságot, ad absurdum terápiás elégtelenséget. Márpedig a gondozási tevékenység alapja az objektív adatközlés. Ez ad esélyt arra, hogy a diabetese miatt lejtőre került beteg lejtőjének a szögét minél kisebbre csökkentsük, azaz növeljük az életkilátásait. Ebben a folyamatban tehát a korszerű önellenőrzés és az objektív adatokra támaszkodó kezelés optimális egysége lesz hivatott az áhított cél megközelítésére, illetve elérésére.

    Ez az oka annak, hogy – reményeim szerint – ezt a szekcióülést a hazameneteli késztetés ellenére sokan fogják részvételükkel megtisztelni.

    A négy előadás négy különböző tükröt tart az érdeklődő elé, de azonos témakörben. Gyermekgyógyászként igen gyakran találkozom a problémával, hogy a gyermekek (vagy szüleik) nem szeretik az inzulin beadását. Oka döntően szubjektív. A prim-A-port készülékkel egy kicsit lehet segíteni ezen a problémán, hiszen kevesebb szúrásra van szükség. Az előadás társszerzői között találjuk a közelmúltban elhunyt kiváló diabetológus, dr. Kautzky László nevét is, akinek szerteágazó érdeklődését, a gondozás technológiai fejlődésébe vetett hitét tükrözi ez a postumus előadás is.

    Közel évtizede már, hogy a diabeteses gondozottak számára lehetőség van a rendszeresen mért vércukorértékek memóriából elektronikus elemző rendszerekbe történő átemelésére. Ez egyrészt megnöveli az adatok objektív elfogadását, másrészt tendenciákat kiemelve, a napszakok variabilitását is megadva informál a diabetes labilitásáról, a beteg fegyelméről és – nem utolsósorban – az esetleges kezelésváltoztatás mikéntjéről. Az e témából a Békés megyei kórház belgyógyászatáról származó előadás ismét, immár sokadszor aláhúzza az elektronikus adatközlésben rejlő potenciális lehetőségeket, informativitási gazdagságot. Külön figyelemre méltó, hogy a telekommunikációs gondozás lehetőségét is felvetik, sőt végzik. A kérdés több irányból fontos:

    bizony sajnálattal kell megállapítani, hogy az elektronikus vércukor-adatfeldolgozás és -ellenőrzés még mindig nem foglalta el azt a helyet, amelyet megérdemelne;
    a telekommunikációs gondozás finanszírozási oldala még nem megoldott, holott számos előnye már most is sejthető, sőt aki alkalmazza, tudja, hogy ez a jövő. Minden adat tehát, ami alátámasztja a módszer létjogosultságát, fontos lehet a finanszírozóval a témában történő leendő tárgyalások során.
    A második előadás tartalmi elemeinek frappáns igazolása a hódmezővásárhelyi gyermekdiabetes-gondozó esetbemutatása. A vércukormérési adatok és a HbA1c aktuális értéke közötti diszkrepancia serdülők körében gyakori dilemma. Egy újabb eszköz, a folyamatos szöveti cukormérő (iPro) segít(het) e probléma oldásában, hiszen egyértelműen objektív adatokat rögzít hat-hét napon keresztül, pontos képet adva a „brittle” diabetes természetéről, az adott beteg akár naponkénti anyagcsere-kilengéseiről. Ugyanakkor a visszajelzés tanulságos a beteg számára, hiszen beláttatja a manipulációk hiábavalóságát, és ösztönöz a fegyelmezett életre.

    A szekció (és kongresszus) utolsó előadása alátámasztja azt a véleményemet, miszerint az inzulinnal kezelt betegeknek csak egy kis hányada használja az digitális adatfeldolgozás adta lehetőségeket anyagcseréjének ellenőrzésekor. Bár az előadás kicsengése szerint a rendszert nem használó betegek jelentős számban szívesen alkalmaznák a módszert (mintegy az ellátórendszerre hárítva a felelősséget), a hallgatóban óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon nem a kérdőív adta „tetemre hívás” késztette-e a felmérésben részt vevőket ilyen válaszra? Az előadás problémafelvetése akár a kongresszus (de mindenképp a szekció) egyik végszava is lehet: hazai diabetológiai ellátásunkban a gondozás során bátran alkalmazhatjuk (alkalmazzuk!) a korszerű technikai megoldásokat, mert ez is az egyik biztosítéka lehet annak, hogy a hatékonyságunk fokozódjon.

    Dr. Blatniczky László

Vissza