A következő előadás is egy szűrőprogram eredményeit ismerteti. Kun doktor és munkatársai évek óta elemzik a Szekszárdon szült, a Tolna megyei régióra jellemző lakosság körében megfigyelt terhességi cukorbetegség (GDM) előfordulását és rizikófaktorait. Legújabb eredményeik összességében nem mutatnak váratlan megfigyeléseket: a GDM-es terhesek idősebbek, magasabb a vérnyomásuk. Megnyugtató, hogy terhesség alatti súlygyarapodásuk kisebb, mint a kontrolloké, és hogy a halvaszülések és a fejlődési rendellenességek előfordulása is hasonló volt. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy mi állhat annak hátterében, hogy a vizsgálat kezdete (2009) óta a GDM gyakorisága 15 százalékról közel 20 százalékra emelkedett.
Gaál Zsolt doktor évek óta gondoz MODY eseteket, és nagy szerepe van abban, hogy egyre többen gondolnak nem típusos diabetes esetén erre a diagnózisra Magyarországon. A jelen előadásában a Debreceni Egyetemen eddig genotipizált MODY esetek típusonkénti megoszlását jellemzi. Bár a szerzők is megemlítik, hogy a vizsgált minta a becsült eseteknek csak legfeljebb 10 százaléka, meglepő, hogy a leggyakrabban diagnosztizált forma az általában kezelést nem igénylő GCK-MODY. A vizsgálat jelentőségét aláhúzza, hogy ezen esetek 16 százaléka a tesztet megelőzően inzulinkezelésben részesült. Itt is érdemes felhívni a figyelmet, hogy amennyiben olyan beteggel találkozunk, akinek diabetese nem „típusos”, érdemes MODY-ra is gondolni, kitölteni az ingyenesen elérhető rizikókalkulátort (http://bit.ly/modycalc), és magas kockázat esetén a vérmintát a Debreceni Egyetemre küldeni.
A cukorbetegség és a depresszió között kétirányú kapcsolat van, azonban ennek ok-okozati irányáról megoszlanak a vélemények a szakirodalomban. Az ugyanakkor egyértelmű és a nemzetközi ajánlásokban is elfogadott, hogy a két betegség együttes előfordulása különös figyelmet és odafigyelő gondozást igényel. Hargittay Csenge doktor és munkatársai a depresszió és a szorongás összefüggését vizsgálták a HbA1c-szintekkel keresztmetszeti vizsgálatban. Bár a vizsgálati elrendezés nem teszi lehetővé ok-okozati kérdések feltárását, egyértelműen látszik, hogy a nem célértéken lévő (HbA1c ≥7,5 százalék) betegek körében gyakoribb volt a depressziós tünetegyüttes a jól kezeltekhez képest. Az új háziorvosi törzskarton lehetővé teszi a frissen felfedezett cukorbetegek depressziós tüneteinek és anyagcseréjének követését, így az időbeli összefüggések feltárására is lehetőség nyílhat a későbbiekben.
A szekció utolsó előadásában Kósa István és munkatársai a telemonitorozás és a távkonzultáció gyakorlati megvalósításáról számolnak be. Bár egyelőre az Egészségbiztosítási Pénztár nem fogadja el ellátási tevékenységként a távkonzultációt, egyre több diabetológus alkalmazza gondozása során a telemonitorozás és a távkonzultáció eszközeit. Korábbi meta-analízisek és az eddigi legnagyobb randomizált, kontrollált vizsgálat (Whole System Demonstrator Trial) is amellett szól, hogy a telemonitorozás javíthatja a betegek anyagcseréjét, sőt csökkentheti a sürgősségi ellátás és a mortalitás kockázatát. A „tele-ellátás” ugyanakkor a legtöbb esetben költségnövekedéssel jár, hiszen a rendszert ki kell dolgozni, és igen gyakran a betegvizitek száma növekszik a könnyebb elérhetőség kapcsán. Mindezen megfontolások alapján minden ilyen rendszer esetén nagyon fontos a költséghatékonysági vizsgálatok elvégzése annak eldöntésére, hogy a befektetett eszközöket nem lehetett volna hatékonyabban felhasználni más intervenciók támogatására.
Összességében elmondható, hogy a szekció előadásai a cukorbetegséggel kapcsolatos legfontosabb epidemiológiai és népegészségügyi kérdéseket elemzik, eredményeik lehetővé teszik a jelenlegi ellátási folyamatok javítását, ugyanakkor új, további vizsgálatokat igénylő kérdéseket is felvetnek.
Dr. Tabák Gy. Ádám
PÁLYÁZATOK 
