A Magyar Diabetes Társaság Gyermekdiabetes Szekciója 2017. október 6-án tartotta meg tudományos ülését az MDT regionális kongresszusa keretében, Miskolc Tapolcán. A Gyermekdiabetes Szekció ülésén a diabeteses gyermek felnőtt gondozásba történő átadása volt a fő témakör, mely nagy érdeklődésre tartott számot mind a gyermekgyógyászok, mind a belgyógyászok és háziorvos kollégák részéről. A nemzetközi ajánlásokat Prof. Dr. Barkai László egyetemi tanár tekintette át, melyet követően a gyermekgyógyász diabetológus álláspontját dr. Kántor Irén főorvos asszony fogalmazta meg, majd dr. Katona Éva Melitta egyetemi docens tartott előadást a belgyógyász diabetológus szerepköréről.
Az 1-es típusú diabetes prevalenciája gyermek és fiatalkorban az elmúlt 25 évben megduplázódott és az előrejelzések szerint a soron következő 15-20 évben ismét meg fog duplázódni. Napjainkban a gyermekkori elhízás elterjedése eredményeként a tizenéves korosztályban emelkedő gyakorisággal diagnosztizálható a 2-es típusú diabetes is. Bár az 1-es típusú diabetes incidenciája a pubertásban észlelhető csúcsponthoz viszonyítva a késői adelescens korban már csökkenő tendenciát mutat, azonban a 2-es típusú diabetes incidenciája éppen ekkor kezd egyre gyorsabb ütemben emelkedni. Összességében elmondható, hogy a cukorbetegek száma a fiatal korosztályban is folyamatosan emelkedik.
A serdülőkor és a fiatal-felnőttkor a gyermek- és a felnőttkor közé eső periódusokként kerülnek meghatározásra. Napjainkban azonban a társadalmi-kulturális trendek azt mutatják, hogy a fiatalok az un. felnőtt szerepeket egyre később veszik át, a fiatal felnőtt kor nem azonnal követi a serdülőkort. Az elmúlt időszakban bevezetésre került a fejlődő felnőttkor („emerging adulthood”) fogalma mely a serdülőkor és a fiatal felnőttkor között elhelyezkedő életszakaszként került meghatározásra. A gyermekkortól a teljes felnőttkorig történő változások során a krónikus betegséggel élő egyén a család által menedzselt gondozásból a megosztott, majd az un. önmenedzselt gondozásba kerül át. A gyermek, serdülő és fejlődő felnőtt cukorbeteg gondozása számos okból eltér egymástól, hiszen az ellátás körülményei, az élettani okokból bekövetkező anyagcserehelyzet változások, az akut és krónikus szövődmények kockázata stb. eltérnek az egyes periódusokban.
A serdülő gondozása során kiemelt figyelmet kell fordítani számos tényezőre. Az edukáció és a jó kapcsolatok kialakítása a beteg, a család és a kezelő team között alapvető fontosságú. Támogatni kell a szülőket a szerepek változása kapcsán, elérhető célokat kell kitűzni a kezelés során a jó anyagcsere helyzet elérése érdekében, időben el kell kezdeni a szövődmények szűrését, sajátos pszichológiai attitűd kialakítására kell törekedni, körültekintéssel kell lenni a mentális és pszichés zavarok felismerésére, melyek legfontosabb elemei a gondozásnak.
A felnőtt gondozásba való átadásnak tervszerű és céltudatos folyamatnak kell lennie, melyre a beteget időben és megfelelően fel kell készíteni. Az átadás időpontja függ a beteg érettségi szintjétől, a rendelkezésre álló szolgáltatásoktól és szabályozásoktól. A fejlődéspszichológiai tanulmányok szerint az átadásnak a serdülőkort követően a fejlődő felnőttkorban kell megtörténnie. Az irodalom szerint az átadás egyik komoly kockázata a beteg gondozásból való kiesése, mely fokozza a szövődmények kialakulásának esélyét és akár mortalitási tényező is lehet.
Jelenleg nincsenek kontrollált vizsgálati eredmények, melyek a legjobb átadási módszert meghatároznák. A legfontosabb szempont azonban a gyermek és a felnőtt gondozó, valamint az alapellátás közötti folyamatos együttműködés és jó szakmai kapcsolat melynek segítségével a fokozatos felkészítés és a betegátadás megvalósulhat.
Az előadásokat követően élénk diszkusszió alakult ki erről a forrongó, minden diabetológust érdeklő témakörről, az átadási periódus problémáiról. Ennek a kritikus időszaknak a megítélése a gyermekdiabetológusok és a felnőtt-diabetológusok szempontjai szerint eltérő, azonban az előadók kiemelték a gondozók együttműködésének szükségességét annak érdekében, hogy a gondozási folyamat ebben az életkorban ne sérüljön.