Hazánkban a diabetológiát a szakmai és a betegszervezetek jelenleg elkülönült módon képviselik. Létezik ugyan kapcsolódás és együttműködés a szervezetek között, azonban ez inkább csak időszakos, illetve kampányjellegű. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy sokkal sikeresebben képviselhető a diabetes ügye, ha a szakmai és páciensszervezetek egységbe tömörülve, a szinergiákat folyamatosan kihasználva lépnek fel minden fórumon, különös tekintettel a szakmapolitikai döntéshozókkal történő tárgyalásokon, egyeztetéseken.
A Magyar Diabetes Társaság régi elképzelése, hogy a szakmai és a betegszervezetek között olyan együttműködés alakuljon ki hazánkban is, melynek talaján létrehozhatóvá válik egy közös szervezet, szövetség. Így működik a Diabetes Világszövetség (International Diabetes Federation, IDF) is, melynek tagszervezetei között szerepelnek mind szakmai-tudományos társaságok, mind betegszervezetek, és több országban is létrejöttek hasonló társulások (pl. Egyesült Királyság, Németország). Jelenleg egyeztetést folytatunk a Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetségével, és az az elképzelésünk, hogy a közeljövőben egy közös „ernyőszervezetet” hoznánk létre „Magyar Diabetes Szövetség” néven.
Az új szervezet létrejötte természetesen nem befolyásolná sem az MDT, sem a Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetsége betegszervezet működését, azonban egy közös elnökség révén összehangolt és egyeztetett képviseletre nyílna lehetőség bármilyen a cukorbetegeket és a betegellátást érintő kérdésben. A gyermekkori diabetesesek és az ellátásban részt vevő szakemberek sajátos helyzetben vannak a hazai diabetológián belül. Pácienseinknek és családjaiknak sajátosak a problémáik, a szakellátóhelyeknek és gondozóknak speciális szakmai-szervezeti kérdésekkel kell megbirkózniuk.
Gondoljunk csak az óvodai, iskolai elhelyezés nehézségeire, a gondozási munka alulfinanszírozottságára, az egyes eszközök támogatásának visszásságaira, a szociális- és egészségügyi juttatások szükségességére, az edukációs táboroztatás támogatásának korlátaira és még hosszan lehetne sorolni. Ezek mind olyan kérdéskörök, melyekben reményeink szerint az együttes szerepvállalás kiszélesíti lehetőségeinket. Úgy látom tehát, hogy az újonnan formálódó szervezet, szövetség keretein belül egy gyermek-ifjúsági tagozatra mindenképpen szükség lesz, ahol a diabeteses gyermekek és családjaik érdekében a szakma és a betegek közösen tudnak fellépni.
Prof. dr. Barkai László