A Magyar Diabetes Társaság elnökének lenni nagy megtiszteltetés és nagy kihívás is egyben. Megtiszteltetés, hiszen az ország egyik legnagyobb taglétszámú társasága vagyunk, amelyről a hazai egészségügyi szakmai-tudományos körökben mindig elismeréssel beszélnek, és amelynek nemzetközi tevékenysége is figyelemre méltó. Mindazonáltal nagy kihívás is, mivel társaságunkat megalakulása óta mindig a hazai diabetológia legkiválóbb szakemberei és tudósai vezették, akik irányításával számos sikert értünk el. Gondoljunk csak a kiváló színvonalú hazai kongresszusainkra, EASD-szervezésre, diabetológus orvos és szakápoló képesítéseinkre, hazai és nemzetközi díjainkra és díjazottjainkra, kiváló szaklapunkra és honlapunkra, jól működő szekcióinkra, hogy csak néhányat említsek a sok közül.
Úgy látom, hogy az MDT soron következő elnökének mindent meg kell tennie az eddigi eredmények és értékek megőrzése érdekében, ami nem kevés feladatot jelent. Folytatnunk kell a kapcsolatrendszerünk bővítését a társszakmai szervezetekkel, civil és betegszervezetekkel, gyógyszeripari és kereskedelmi vállalatokkal. Szoros együttműködésben kell lennünk a szakmai kollégium illetékes tagozataival és tanácsaival, keresnünk kell a kapcsolódási pontokat a szakmapolitikai vezetéssel annak érdekében, hogy a diabetológiát és határterületeit érintő sorskérdésekben meghallják hangunkat, és meg is fogadják szakmai véleményünket. Véleményünk kialakításánál továbbra is a legszilárdabb szakmai és tudományos alapokra kívánunk helyezkedni, de betegeink – és tegyük hozzá, munkatársaink – érdekeit mindenkor szem előtt kell tartanunk. Nagyon fontosnak tartom az utánpótlás kérdését, a fiatal kollégák tudományos munkájának, előmenetelének támogatását. Ezen a vonalon is komoly hagyományaink vannak, amit a jövőben a társaság támogatóinak szélesebb körű bevonásával is fejleszteni fogunk.
Tudjuk azonban, hogy e széles körű tevékenységünket jelenleg egy olyan társadalmi-gazdasági környezetben kell kifejtenünk, amely sem a megelőzésnek, sem a gyógyításnak, sem az oktatásnak-kutatásnak nem kedvez. Mivel a körülményeinken változtatni nem tudunk, ezért meg kell próbálnunk alkalmazkodni azokhoz. Jómagam azonban biztos vagyok abban, hogy társaságunk életképes szervezeti felépítése, tagjaink színvonalas munkája és vezetőségünk összetartó irányítása segítségével meg tudjuk őrizni és továbbfejleszteni hagyományainkra épülő tevékenységünket, a hazai diabetológia szolgálatát. Ehhez kérem az MDT tagjainak és vezetőségének támogatását.
Tisztelettel,
Prof. dr. Barkai László