Az inzulin-tapasz alkalmazásának lehetőségei A Magyar Diabetes Társaság állásfoglalása
Az utóbbi időben a média ismételten foglalkozott insulin-tapasz jövöbeni humán alkalmazásának lehetőségeivel. A hazai diabetológia több neves képviselöje is elmondta ezzel kapcsolatos álláspontját. Az érvek és ellenérvek között nehéz a tájékozódás, ám valamilyen korrekt, szakmailag megalapozott információ szükséges lenne, mert ezt tölünk a betegek és hozzátartozóik elvárják. Mi a Magyar Diabetes Társaság álláspontja a kérdésben?
Üdvözlettel Dr. Braun Edina
Az inzulin felfedezése óta megkezdödtek azok a vizsgálatok, melyek azt célozták, hogyan lehetne az inzulint nem (csak) injectio formájában bejuttatni a szervezetbe.
Számos alkalmazási módot próbáltak ki, az orális (encapsulált) beviteltöl a végbélcserén át az orr nyálkahártyájára juttatott inhaler-ig. Utóbbi forma bizonyos sikeres elterjedésröl tett bizonyságot Bostonban, ahol kis létszámú cukorbeteg hosszú évek óta adja magának ilyen módon az inzulint. Az alkalmazási módok között már évekkel ezelőtt kipróbálták a tapaszon át bejuttatott inzulin effectivitását is.
A transzdermális alkalmazást egyes gyógyszerek esetében (Nitroderm, egyes steroid vegyületek, stb.) sikeresen megoldották.
Nem meglepő tehát, hogy kutatók ismét megkísérlik az inzulinnak ilyen módon történő szervezetbe juttatását.
Sajnos a jelen hírrel kapcsolatban a Diabetes Társaság gyakorlatilag semmilyen értékelhető szakmai információval ezideig nem rendelkezik. Az állatkísérletek- a feltaláló szerint sikeresen végzödtek, s sok nemzetközi gyógyszergyártó cég érdeklödik az eljárás iránt.
Azt gondolom, valamennyiünk nevében de elsősorban betegeink nevében öszintén kívánjuk, hogy legyen ez magyar siker. De...
Sajnos nagyon sok nehézséggel kell még megküzdeni, amíg ez az eljárás a mindennapi klinikai gyakorlatban polgárjogot nyerhet. Az inzulin felszívódási kinetikája a hagyományos módon beadva is egyenlötlen, számos tényező befolyásolja s teszi variábilissá még ugyanazon betegben is!
Hogyan lehet megoldani egy intenzív, konzervatív inzulin kezelésen levő cukorbeteg therápiáját, aki napi 4-5-ször ad magának gyors és elhúzódó hatású készítményt? egyidejűleg több tapaszt tesz fel vagy egymás után kell a megfelelő tapaszokat felragasztani? Vagy ez az alkalmazási mód csak a maximum napi 2x-i inzulin adásra szoruló betegeknek lesz megfelelő? Ha nem elöregyártott inzulin keverékekröl van szó, hogyan lehet befolyásolni, hogy a rapid hatású inzulin gyorsan, az elhúzódó hatású pedig lassabban szívódjon fel a börböl? Még nagyon sok kérdést lehetne feltenni, de információink elégtelenek.
Nem beszéltünk a bőr mindenkori állapotáról, vastagságáról, eltérö nedvtartalmától, stb. Javaslatunk tehát a következő:
A Diabetes Társaság nagyon szívesen felvenné a közvetlen személyes kapcsolatot a feltalálóval, hiszen nagyszámú betegen végzett megfelelő biztonságú OGYI által engedélyezett humán vizsgálatra csakis a hazai diabetológusok aktív közreműködésével kerülhet sor. Ilyen vizsgálatsorozatot azonban megfelelő szakmai, etikai, adminisztratív feltételek teljesítése után lehet csak elkezdeni, mindenekelőtt pedig részletes információk átadása után.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy helytelennek tartom azt a gyakorlatot, hogy a sajtóban ismertetnek olyan orvosi eljárásokat, therápiás módszereket, melyek a betegek széles rétegének jogos érdeklödését alaposan felcsigázzák, ugyanakkor a módszer a gyakorlatba ültetéstöl sajnos még nagyon távol van.
Prof. Dr. Halmos Tamás
a Magyar Diabetes Társaság elnöke