Összefoglalás

Kulcsszavak: diagnosztikus kritériumok, osztályba sorolás

Summary

Key words: diagnostis criteria, classification

Az Amerikai Diabetes Társaság (ADA) 17 szakemberböl (köztük két neves európai diabetológus: George Alberti és Harry Keen) álló bizottsága - James R. Gavin III. vezetésével - kétéves munkával áttekintette a National Diabetes Data Group (NDDG) 1979-böl eredő, valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1980 óta használt és 1985-ben módosított diabetes klasszifikációs rendszerét és diagnosztikus kritériumait és új javaslatokat fogalmazott meg.^1,2,3 Ezen javaslatokat az ADA elfogadta és beépítette ajánlásai közé.

A 20 évvel ezelőtti NDDG/ADA kezdeményezéshez hasonlóan a kérdés a WHO szakértöi elé került. A végleges bevezetés előtt pedig a diabetológusok - klinikusok és epidemiológusok egyaránt - világszerte vitatkoznak a változtatások szükségességéröl és a javaslat különböző részeiröl.⁵

Mi teszi szükségessé a diabetes új klasszifikációjának és a diagnosztikus kritériumok revízióját?

A szakértökböl álló bizottság áttekintve az elmúlt évtizedek tudományos közleményeit úgy találta, hogy mind a korábbi klasszifikáció, mind a jelenleg érvényes diagnosztikus rendszer mai tudásunk alapján már túlhaladott. Többszöri találkozást követően előzetes jelentést készítettek, melyet széleskörű vitára bocsátottak. A végleges jelentés számtalan hozzászólás, megjegyzés, kiegészítés figyelembevételével készült.

A jelentés négy lényeges részböl áll. Foglalkozik a diabetes definíciójával és leírásával, a betegség klasszifikációjával, a diagnosztikus kritériumokkal, valamint `a betegség bizonyítására, kimutatására szolgáló teszt-eljárásokkal.

A diabetes mellitus mai definíciója és lényege

A diabetes mellitus olyan anyagcsere-betegségek csoportja, amelyet az inzulinszekréció, az inzulinhatás, vagy mindkettő hibájából eredő hyperglykaemia jellemez. A tartósan emelkedett vércukorszint hosszú távon számos szerv károsodását, zavarát, elégtelenségét hozza létre.

A diabetes kialakulásában különböző patogenetikai folyamatok játszanak szerepet, mint pl. a b -sejtek autoimmun károsodása, amely inzulinhiánytól kezdve olyan zavarokhoz, folyamatokhoz is vezethet, melyek inzulinrezisztenciát hoznak létre. A szénhidrát-, zsír- és fehérjeanyagcsere-zavarok oka az inzulin elégtelen hatása a célszervekre. Az inzulin elégtelen elválasztása és nem megfelelő hatása egyes betegekben társulhatnak is. Ennek következményei a cukorbetegség ismert tünetei.

A diabetes ma ismert szövődményei a retinopathia, nephropathia, a perifériás neuropathia - az alsó végtagi fekélyek, amputáció vagy a Charcot-izület kockázatát növelve. Számolni kell az autonorn neuropathia kialakulásával is, amely gastrointestinalis, húgy-ivarszervi és szív-érrendszeri tüneteket, valamint szexuális zavarokat okozhat. idősebb cukorbetegek esetében az atheroscleroticus, cardiovascularis, a perifériás érrendszeri, valamint a cerebrovascularis betegségek előfordulási gyakorisága is nő. Gyakrabban figyelhető meg hypertonia, lipoproteinanyagcsere-zavar és periodontalis megbetegedés is. Nem elhanyagolhatóak a diabetes emocionális és pszichoszociális terhei sem.

A diabetes mellitus és egyéb szénhidrátanyagcsere-zavarok klasszifikációja

Az epidemiológiai és klinikai kutatás, valamint a cukorbetegség klinikuma és a betegség kezelése olyan jól használható és megfelelő osztályba sorolásra alkalmas rendszert igényel, amely lehetővé teszi a betegség különböző formáinak és stádiumainak azonosítását és elkülönítését.

A korábbi klasszifikációk legföbb hiányossága az volt, hogy - az akkori tudásszintet alkalmazva bennük - a rendszerező szempontok keveredtek. E beosztások egyaránt figyelembe vették a klinikai manifesztáció formáit, a kezelési formát és az inzulinigényt, valamint az akkor ismert patogenezist is (malnutritiós diabetes, egyéb típusok, gestatiós diabetes).

Az osztályba sorolás alapjául e heterogenitást alátámasztó számos bizonyíték szolgált. Úgy tünt, hogy számos olyan ritka rendellenességet ismerünk, amelyet glukóz-intolerancia is jellemez. Világszerte jelentősen eltérő a diabetes fö formáinak előfordulása a különböző etnikai csoportokban.

c) A glukóz-intolerancia különböző egyénekben eltérő fenotípusjegyekkel jelenik meg.

d) Genetikai, immunológiai és klinikai tanulmányok igazolták, hogy a fiatalkorban és az érett korban jelentkező cukorbetegség eltérő.

e) Az autoszomálisan, domináns módon öröklödő, fiatalkorban jelentkező, inzulint nem igénylő diabetestípus jelentősen eltér a klasszikus, akutan kialakuló gyermekkori diabetes formától.

f) A trópusi országokban a cukorbetegség különböző megjelenési tonnái - mint a fibrokalcifikáló pancreatitisszel járó diabetes - figyelhetök meg.

Mivel az eddigi klasszifikációk azonos klinikai megjelenés hátterében különböző patagenezisű folyamatokat igazoltak, eltérő klinikai képpel jelentkezö betegségforma kiváltó okaként ezzel szemben esetenként azonos patagenezist bizonyítottak, ezért új, az utóbbi két évtized tényein és ismeretanyagán alapuló beosztást kellett létrehozni (1. táblázat).

1. táblázat: A diabetes mellitus etiológiai osztályba sorolása az ADA új ajánlásai alapján

Az új ajánlás több pontban eltér az eddig használatos klasszifikációs rendszerektöl.

1. Javasolja az inzulin-dependens és a nem-inzulin-dependens diahetes mellitus fogalmát - amely esetenként keveredett az inzulinkezelés tényével - l. típusú és 2. típusú diabetesre változtatni.

2. Etiológia szerint definiálja és csoportosítja az egyéb speciális diabetes formákat.

3. Megszünteti a korábban külön kezelt "Hiánytáplálkozáshoz társuló diabetes mellitus" (malnutritiós diabetes) kategóriáját.

4. A "Károsodott glukóztolerancia" (Impaired Glucose Tolerance; IGT) fogalmát megtartva, kiegészíti azt az éhomi vércukor mérése során az előbbi analógjának gondolt "Károsodott éhomi vércukor" (Impaired Fasting Glucose; IFG) állapottal. (Az angol terminológiának megfelelő "károsodott" megjelölés a hazai szóhasználatban ez utóbbi esetben pontosításra szorulhat.)

5. A gestatiós diabetes mellitus definícióját és eddigi diagnosztikus rendszerét megtartották, ugyanis e kérdés várható lényeges változtatásaival más bizottság foglalkozik. A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az eddig javasolt teljeskörű szűrés helyett 25 éves kor alatt - a terhelő anamnézistöl, valamint az etnikumtól függöen - szelektív szűrést javasolnak. E kor felett a szűrés továbbra is általánosan ajánlott.^3,4,6

6. A hyperglykaemia foka az idök folyamán változhat - csökkenhet vagy növekedhet - az elöidéző betegség lefolyásának függvényében, látszólag módosítván a betegség típusát adott egyénen belül.

Az új ajánlás lényege tehát: a klinikus és a beteg számára a pontos típusba sorolásnál sokkal fontosabb a hyperglykaemia patagenezisének megértése és az ennek megfelelő kezelés.

l. típusú diabetes (a b-sejt destrukciója, amely általában abszolút inzulinhiányhoz vezet)

Immun-mediált diabetes

A cukorbetegség ezen formáját korábban inzulin-dependens, 1. típusú vagy juvenilis-kezdetű cukorbetegségnek hívták. Kiváltó oka a hasnyálmirigy b -sejtjeinek sejt-mediálta autoimmun károsodása. Az éhomi hyperglykaemia megjelenésekor a betegek 85-90%-ában kimutatható az immundestrukció valamely ismert markere (2. táblázat). A b-sejt-károsodás foka betegenként eltérő lehet, kialakulása lehet rendkívül gyors és igen lassú egyaránt. Az 1. típusú diabetes ezen formájában szenvedő betegek közül számos esetben alakul ki a túléléshez elengedhetetlenül szükséges inzulin-dependencia, esetenként ketoacidosis, az inzulinelválasztás (szinte) teljes hiánya miatt. Kialakulását genetikus tényezők mellett ma még pontosan nem meghatározható környezeti faktorok is elősegítik. Noha e betegek általában ritkán elhízottak a betegség jelentkezésekor, obesitas önmagában nem zárja ki az (immun-mediált) 1. típusú diabetes diagnózisát. Az ebbe a csoportba tartozó betegek más autoimmun-eltérésekre (pl. Graves/Basedow-kór, Hashimoto-thyreoiditis, Addison-kór, vitiligo, anaemia perniciosa) is hajlamosak.

2. táblázat: Az I. típusú diabetes különböző formái mai tudásunk szerint, az ADA új ajánlásai alapján

Idiopathiás diabetes

Az 1. típusú diabetes bizonyos formáinak etiológiája nem ismert. Egyes betegekben inzulinhiány és ketoacidosis-hajlam igazolható - autoimmunitásra utaló bizonyítékok nélkül. Az esetek kis hányada esik ebbe a csoportba, azok azonban többnyire ázsiai vagy afrikai eredetűek. Ez a diabetes forma erősen öröklödik, nem bizonyíthatók azonban a b-sejt autoimmunitási markeret, valamint nem mutat speciális HLA kötödést.

2. típusú diabetes (magában foglalja a föként inzulinrezisztenciával járó, relatív inzulinhiányos formától a föként inzulin-elválasztási zavarral jelentkező, inzulinrezisztenciát mutató formákat egyaránt)

Ezt a diabetes formát korábban nem-inzulin-dependens diabetesnek, 2. típusú diabetesnek vagy felnőttkori-kezdetű diabetesnek nevezték. A fogalmat azon egyénekre alkalmazták, akiknél inzulin-rezisztencia és rendszerint relatív (sokkal inkább, mint abszolút) inzulinhiány volt megfigyelhető. Életük fenntartásához inzulin nem szükséges. E betegségforma oka nem ismert, az e csoportba tartozó betegek száma - tudásunk növekedésével más, jól definiálható osztályokba sorolva öket - a jövöben várhatóan csökkenni fog. Autoimmunitás szerepe mindenképpen kizárható, és a diabetes egyéb ismert oka sem bizonyítható. A betegek többnyire kövérek, ez önmagában bizonyos fokú inzulinrezisztenciát okoz. Ketoacidosis előfordulása ritka. A betegség évekig felismeretlen maradhat, így a macro- és microvascularis szövődmények kialakulásának kockázata jelentős lehet. A diabetes e formájának kialakulási rizikója a korral, az elhízással és a fizikai aktivitás hiányával egyenes arányban növekszik. Korábban gestatiós diabetesben szenvedő nők esetében, valamint hypertoniás vagy dyslipidaemiás egyénekben gyakrabban fordul elő. előfordulási gyakorisága különböző népcsoportokban, etnikumokban más és más lehet. erős genetikus prediszpozíció jellemzi, ez a genetika komplex és ma még tisztázatlan.

Egyéb speciális diabetestípusok

különböző diabetes formák esetében figyelték meg a b -sejtek genetikus hibáját, az inzulin hatásának, az inzulinreceptoroknak genetikus defektusait is. A pancreas betegségei is diabeteshez vezethetnek. Endocrinopathiák, gyógyszerek, kemikáliák és fertőzések, esetlegesen egyéb ismert okok is kiválthatnak diabetest (1. táblázat).

Gestatiós diabetes mellitus (GDM)

Az új ajánlások lényegében megtartották az eddigi definíciót és az ADA által ajánlott diagnosztikus kritériumrendszert is, ugyanis egy másik bizottság foglalkozik jelenleg részletesen a GDM terén szükséges jelentős változtatások kidolgozásával.^3,4,6 Ennek értelmében a GDM a szénhidrát-anyagcsere bármely fokú olyan zavara, ami először terhesség során jelentkezik, vagy ekkor fedezik fel. E fogalom független attól, hogy az állapot rendezésére inzulint vagy diétás kezelést alkalmaztak. Nem függ attól sem, hogy a szénhidrát-anyagcsere zavara a terhességet követően megmarad vagy sem. A terminológia nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy a glukóz-intolerancia már a terhesség előtt kezdödött, csak addig felismeretlen maradt, vagy a terhességgel egyidejűleg, attól függetlenül manifesztálódott. A terhességet hat héttel követően - vagy később - újra klasszifikálni kell a szénhidrátanyagcsere-állapotot, és az asszonyokat a

1. diabetes,

2. károsodott éhomi vércukor (IFG),

3. károsodott glukóztolerancia (IGT),

4. normoglykaemia

kategóriák valamelyikébe kell csoportosítani.

A GDM általános szűrésére a 24-28. terhességi hét közti időszak a legalkalmasabb. Mivel 25 éves életkor alatti, normális testtömegű asszonyok GDM-kockázata alacsony, így ezen életkorban rizikótényezők figyelembevételével szelektív szűrés végzése javasolt. Növeli a GDM kockázatát az elhízás, elsöfokú rokon diabetese, valamint bizonyos népcsoporthoz/etnikumhoz való tartozás, melyek esetén a szűrés elvégzése 25 éves kor alatt is indokolt.

Károsodott glukóztolerancia (Impaired Glucose Tolerance, IGT) és "Károsodott" éhomi véncukorszint (impaired fasting glucose, IFG)

Ez a két terminológia az élettani glukóz homeostasis és a diabetes közti átmenet jelölésére szolgál. Ebbe a csoportba tartoznak mind a károsodott glukóztoleranciájú egyének, mind azok a nem diabeteses személyek, akiknek éhomi vércukra meghaladja a tetszölegesen - de nem alapvető ok nélkül - választott "normális" éhomi vércukorlimitet (< 6,1 mmol/l) (3. táblázat). Ez az a vércukorszint, amely felett az intravénás glukózra adott akut fázisú inzulinelválasztás eltűnik, és amely felett progresszív módon növekszik a micro- és macrovascularis szövődmények kialakulásának kockázata (1. ábra).

3. táblázat: A károsodott glukózanyagcsere kategóriái

A terhességet nem tekintve az IFG és az IGT nem egységes klinikai entitás, sokkal inkább későbbi diabetes, valamint cardiovascularis betegség kockázati tényezője. Ezen állapotok inzulinrezisztenciával társulva a multimetabolikus X-szindróma (inzulinrezisztencia szindróma) részét képezhetik. Ez utóbbi kapcsolat jelentheti a cardiovascularis betegségek kockázatnövekedésének útját.

A diabetes mellitus diagnosztikus kritériumai

Az új kritériumok

Három lehetséges mód van az új ajánlások alapján diabetest diagnosztizálni (4. táblázat), mindegyik esetben kötelező azonban ennek megerősítése egy későbbi alkalommal, bármelyik módszert alkalmazva újra a választható három közül.

4. táblázat: A diabetes mellitus diagnosztikus kritériumai az ADA új ajánlásai szerint

Epidemiológiai célokra - a diabetes prevalenciájának vagy incidenciájának meghatározására - az éhomi ł 7 mmol/l vércukorérték használata ajánlott. Ez egyszerűbbé teszi mind az eredmények nemzetközi összehasonlíthatóságát, mind a szűrések kivitelezését a területen. Egyben költség és idökímélő is - az eddig javasolt 120 perces oGTT alkalmazásához viszonyítva. A cukorbetegség előfordulási gyakoriságának ilyen epidemiológiai megközelítése várhatóan alacsonyabb prevalencia-adatokhoz vezet, mintha az éhomi vércukorszűrést az oGTT-vel együtt alkalmaznánk.

A szakértökböl álló bizottság egy olyan egyénekböl álló közbülső csoportot is talált, akik vércukorértékei nem felelnek meg a diahetes kritériumainak, de elég magasak ahhoz, hogy ne nevezhessék normálisnak. Ez az a csoport, akiknél az éhomi vércukorérték 6,1-6,9 mmol/l közötti, vagy az oGTT 2 órás vércukor értéke 7,8-11 mmol/l között van (3. táblázat).

Ennek megfelelően az éhomi vércukor kategóriái a következők:

• éhomi vércukor < 6,1 mmol/1 = normális éhomi vércukor;
• éhomi vércukor 6,1-6,9 között = "károsodott" éhomi vércukor (impaired fasting glucose; IFG);
• éhomi vércukor ł 7,0 mmol/l = diabetes diagnózisa (ideiglenesen); (a diagnózist a korábban leírtaknak megfelelően meg kell erősíteni).

Ha oGTT t alkalmazunk, a megfelelő kategóriák a következők:

• a cukor adását követő 2 órás vércukorérték < 7,8 mmol/l = normális glukóztolerancia;
• a 2 órás vércukorérték ł 7,8 mmol/l és < 11,1 = károsodott glukóztolerancia (impaired glucose tolerance; IGT);
• ha a 2 órás vércukorérték ł 11,1 mmol/l, idölegesen, későbbi megerősítést igényelve felállíthatjuk a diabetes diagnózisát.

Mivel az oGTT során alkalmazott 7,8 mmol/l-es 2 órás diagnosztikus vércukorérték több egyént szür ki károsodott glukózanyagcserével, mint a 6,1 mmol/l-es éhomi érték, így minden esetben meg kell adni az alkalmazott vizsgálati/szürő módszert.

A módosított diabetes-diagnosztikus kritériumok logikai háttere

Az eddig alkalmazott diagnosztikus sémák mindegyike valamilyen - vér, vizelet - cukor-meghatározást használt fel. A módosított kritériumok is a hyperglykaemia mérésén alapulnak. A hyperglykaemiához vezető kóros folyamatok a klasszifikáció alapjaként szolgálnak. A hyperglykaemia "optimális" diagnosztikus szintje orvos-szakmai, szociális és gazdasági költség-szempontok szigorú egyensúlyának eredöje. A helyes döntések meghozatala előtt figyelembe kell venni azokat az egyéneket, akiknél nem igazán áll fenn a diabetes káros hatásainak kockázata. Tekintetbe kell venni azt a szempontot is, hogy a diagnosztikus rendszer során mi történne azokkal, akiknél a kockázat jelentős - de betegségük nem kerül felismerésre. Ezen szempontokkal kapcsolatosan a rendelkezésre álló adatok hiányosak - így a kritériumok kialakítása során föként orvos-szakmai eredményeket tudtak figyelembe venni.

Az eddig használt WHO-kritériumok kiértékelése azt mutatta, hogy a terhelést követő 2 órás vércukorérték (11 mmol/l felett) és az éhomi ł 7,8 mmol/l-es érték nem ekvivalensek egymással. A terhelést követő érték valóban elválasztja egymástól pl. a kialakult diabeteses retinopathiában szenvedő és a szövődmény nélküli betegcsoportot szürt, frissen felfedezett szénhidrátanyagcsere-zavar esetében (1. ábra), ezen értéknek azonban a 7 mmol/l körüli éhomi vércukorérték felel meg. Az új ajánlások ezt választva megszüntetik az ellentmondást az éhomi és a terhelést követő vércukorérték között, valamint egyszerűbbé, olcsóbbá teszik a diagnosztikus rendszert.

Feltételezhetöen egészséges egyének diabetes-szűrése

Az 1. típusú cukorbetegség döntöen autoimmun eredetű, a megfelelő markerek rutinalkalmazása szűrésre - számos okból - nem javasolt. A fő ellenérv, hogy az esetleg így kiszürt esetekben megfelelő preventív módszerekkel nem rendelkezünk. Az 1. típusú diabetes alacsony előfordulási gyakorisága is megkérdöjelezi - költséghatási szempontokat figyelembe véve - klinikai tanulmányokon kívül az sutaimmun markerek szűrésre történő alkalmazását. Újonnan diagnosztizált esetekben ezzel szemben e paraméterek segíthetik a betegek tipizálását, osztályba sorolását.

Az Egyesült Államokban gyakori a nem diagnosztizált 2. típusú diabetes. Becsült adatok alapján az esetek mintegy fele, 8 millió körüli egyén esetében számolhatunk fel nem ismert 2. típusú cukorbetegség lehetőségével. Epidemiológiai bizonyítékok vannak orra, hogy a diabeteses retinopathia 7 évvel a cukorbetegség klinikai diagnózisának felállítása előtt kialakulhat. Mivel a hyperglykaemia 2. típusú diabetesben microvascularis szövődményeket okozhat és macrovascularis betegségeket is kiválthat vagy elősegítheti kialakulásukat, így a fel nem ismert cukorbaj súlyos állapot. Ezen egyéneknél coronariabetegség, stroke, valamint perifériás érbetegség kockázata jelentősen fokozott.

Ennek megfelelően a 2. típusú diabetes korai felismerése és kezelése jelentősen csökkentheti e betegség és szövődményei súlyos terheit. Azonban, hogy a költség/hatást növelhessük, elsődlegesen a magas kockázatú népességet kell szürni (5. táblázat). Ezt az elképzelést alátámasztja,

1 . hogy a diabetes gyakorisága a 45. életév után meredeken emelkedik,

2. hogy negatív szűrővizsgálatot követő 3 éven belül elhanyagolható a diabetes szövődményeinek kialakulása,

3. valamint a betegség jól leírt rizikófaktorainak ismerete.

5. táblázat: A diabetes-szűrés kritériumai tünetmentes, ismerten nem-diabeteses egyénekben

Noha mind az oGTT, mind az éhomi vércukor vizsgálata egyaránt alkalmas a diabetes diagnózisának felállítására, klinikai körülmények között a szakértöbizottság elsősorban az éhomi vércukor vizsgálatát javasolja. E vizsgálatot könnyebben és gyorsabban lehet elvégezni, a beteg számára kényelmesebb, ezáltal jobban elfogadják, az eredmények jobban reprodukálhatók - és e vizsgálat olcsóbb.

Hogyan alakulhat a cukorbetegek száma a jövöben?

Felületes első olvasásra úgy tűnik, hogy az eddig alkalmazott oGTT eredményei kiegészülve az alacsonyabb éhomi vércukorérték jelentős "diagnosztikus hozamával" nagymértékben növelheti a cukorbetegek számát. Korábban GDM-ben szenvedő 211 betegünk uránvizsgálata során ismert diabetese, hyperglykaemia vagy kóros oGTT alapján 85 diabetest, valamint 15 IGTt találtunk. Az új kritériumokat alkalmazva e csoportra, további 1 diabetest és „5 károsodott" éhomi vércukorértéket találtunk.⁷ Vagyis van ugyan növekedés - de ez nem olyan nagy. Harris és munkatársai⁸ hasonlóan előzetes oGTTveI végzett szűrési adatok újraértékelése alapján azt találták, hogy önmagában az éhomi vércukorérték használata valamivel kisebb diabetes gyakoriságot eredményezett, mintha a prevalenciát az oGTT alapján számolták volna. Meg kell azonban említeni, hogy ezeknek az egyéneknek magasabb vércukorértékei lehettek a másik csoporthoz képest magasabb HbA_1c-értékek alapján.

Mindezek figyelembevételével valószínű, hogy az egyszerűbb éhomi vércukorvizsgálatot gyakrabban fogják végezni mint eddig a cukorterhelést, így a felismert cukorbetegek száma várhatóan növekedni fog.

Az új ajánlások kritikája

Az Európai Diabetes Társaság Epidemiológiai Munkacsoportja újraértékelte az elmúlt évek jelentősebb szűrővizsgálatait az új kritériumok figyelembevételével, a cukorterhelést követő 2 órás, illetve az éhomi vércukorértékek alapján, a diabetesgyakoriság és a kockázati tényezőkkel való összefüggések szerint. Azt találták, hogy a diabetes előfordulási gyakorisága nem változott - várhatóan nem változik - meg lényegesen, de a két kritériumrendszer (WHO-, illetve új ADA-javaslatok) eredményei csak 28,7%-ban vezettek egybehangzó diagnózishoz. A különböző módon vizsgált vércukorértékek más és más betegcsoportot szürnek ki a kortól és a BMI-töl függöen.^9,11 A rizikófaktorok gyakorisága a 6,1 mmol/l vércukorérték felett jelentősen emelkedett, alátámasztva e diagnosztikus érték helyes megválasztását.¹⁰ Mindkét teszt alkalmazása során elvesztek azonban olyan esetek, ahol a cardiovascularis rizikó magas volt.¹¹ A WHO rendszere az idősebb kori, cukor adását követő vércukor emelkedést találja meg nagyobb számban, az ADA-ajánlásnak az elhízott betegek csoportjában nagyobb a találati gyakorisága.

A szénhidrátanyagcsere-zavarok területén a legpontosabb gyakorisági számokhoz az oGTT és az éhomi vércukor kombinált alkalmazása során juthatnánk.¹³ Az Egészségügyi Világszervezet várhatóan még ez évben állást foglal az új - az egész világra érvényes - kritériumrendszeréröl.

IRODALOM

1. National Diabetes Data Group: Classification and diagnosis of diabetes mellitus and other categories of glucose intolerance. Diabetes 28: 1039-1057, 1979.

2. World Health Organization: WHO Study Group on Diabetes mellitus. Technical Report Series 727. WHO, Geneva, 1985.

3. The Expert Committee·on the·Diagnosis and Classification of Diabetes mellitus: Report of the Expert Committee on the Diagnosis and Classification of Diabetes mellitus. Diabetes Care 20: 1183-1197. 1997.

4. American Diabetes Association: Clinical Practice Recommendations 1998. Diabetes Care 21 (Suppl 1): S5-S22, 1998.

5. MrCance, DR, Hanson, RL, Pettitt, DJ, Bennett, PH, Hadden, DK. Knowler, WC: Diagnosing diabetes mellitus: Do we need new criteria? Diabetologia 40: 247-55, 1997.

6. American Diabetes Association: Gestational Diabetes Mellitus. Diabetes Care 21 (Suppl 1): S60-S61, 1998.

7. Kerényi Zs, Tabák Gy, Nádasdi Á, Stella P, Tamás Gy: Reclassification and management of women with prior Gestational Diabetes Mellitus: Follow-up of a cohort 8 years after delivery. 33^rd Annual Meeting. of the European Diabetes Epidemiology Study Group, Abbez des Vaux de Cernay, France, 1998. május 16-19. Abstracts.

8. Harris, HI, Eastman, RC, Cowie, CC, Flegal, KM, Eberhardt, MS: Comparison of diabetes diagnostic categories in the U.S.population according to the 1997 American Diabetes Association and 1980-1985 World Health Organization diagnostic criteria. Diabetes Care 20: 1859-62. 1997.

9. Borch-Johnsen, K, Balkau, B, Tuomilehto, J, Qiao, Q on behalf of the Decode Study Group: New diagnostic criteria for diabetes mellitus - what is the impact? 33^rd Annual Meeting of the European Diabetes Epidemiology Study Group. Abbez des Vaux de Cernay, France, 1998. május 16-19. Abstracts.

10. Tauber, JP, Gourdy, P, Ducimetiere, P, Amouyel, P, Arveiler, D, Cottel, D, Lamany, N, Bingham, A, Ruidavets, JB, Ferrieres, J: Prevalence of Type 2 diabetes, impaired fasting glucose and associated cardiovuscular risk factors in a middle-aged French population: The MONICA Study. 33^rd Annual Meeting of the European Diabetes Epidemiology Study Group, Abbez des Vaux de Cernay, France, 1998. május 16-19. Abstracts.

11. De Vegt, F, Dekker, JM, Stehouwer, CDA, Nijpels, G, Bouter, LM, Heine, RJ: The 1997-ADA- versus the 1985- WHO-diagnostic criteria for diabetes: comparison of the prevalence of diabetes, cardiovascular risk profile and mortality. The Hoorn .Study. 33^rd Annual Meeting of the European Diabetes Epidemiology Study Group, Abbez des Vaux de Cernay, France, 1998. május 16-19. Abstracts.

12. Barrett-Connor, E, Ferrara, A: Isolated postchallenge hyperglycemia (IPH) and the risk of fatal cardiovascular disease in older women and men:the Rancho Bernardo Study. 33^rd Annual Meeting of the European Diabetes Epidemiology Study Group, Abbez des Vaux de Cernay, France, 1998. május 16-19. Abstracts.

13. Aguilar-Salinas, CA, Garcia-Garcia, E, Lerman-Garber, I, Rull, JA: Making things easier is not so easy. Diabetes Care 21: 1027-1028, 1998.