Diabeteses polyneuropathia kezelése benfotiamin-B-vitamin kombinációval
(A Benfotiamine-vitamin B combination in treatment of diabetic polyneuropathy)
Stracke H., Lindemann A., Federlin K.
Exp Clin Endocrinol Diabetes 1996; 104: 311-316
A cukorbetegek mintegy felében a betegség lefolyása során diabeteses polyneuropathia alakul ki. Az anyagcserezavar az idegsejtek működészavarához, alapvető elváltozásaihoz vezet. Általában a hosszabb axonok károsodnak korábban, melynek eredményeként szimmetrikus, distalis sensorimotoros neuropathia alakul ki. A klinikai panaszok többnyire a végtagokra lokalizálódnak, a sensoros károsodás gyakoribb mint a motoros zavar.
A neuropathiák kezelésében évtizedek óta alkalmazzák a neurotrop B-vitaminokat, melyeket a klinikai gyakorlatban általában p. os adagolnak. Az orálisan adagolt B-vitamin-készítmények terápiás hatásossága azonban nagy mértékben függ az aktív komponens biológiai hasznosíthatóságától. Ismert, hogy a tiamin (B1-vitamin) vízoldékony sóját terápiás dózisban (50–100 mg) szájon át adva a hasznosíthatóság nem több mint 4–6%. Ezzel szemben a tiamin molekula zsíroldékony változatának (benfotiamin) lényegesen kedvezöbb a felszívódása, ezáltal az aktív komponens vonatkozásában kedvezöbb szérum és szöveti szintek érhetök el.
A cikk szerzői kettös vak, randamizált, placebo kontrollált klinikai vizsgálatban kívánták tesztelni a milgamma capsula (benfotiamin, B6- és B12- vitamin) terápiás hatását diabeteses neuropathiában. A vizsgálatba összesen 24 polyneuropathiás cukorbeteget vontak be, akiknek idegrendszeri szövődménye (szubjektív panaszok mellett biothesiometriával és idegi vezetési sebesség mérésével igazoltan) legalább 4 hónapja, de nem több mint 3 éve állt fenn. A betegeket randomizálással két csoportba sorolták, 11 beteg gyógyszert kapott, 13 beteg pedig placebót: az első 2 héten napi 4x2 capsula, ezt követően 10 héten keresztül napi 3x1 capsula gyógyszert, illetve placebót kaptak. A vizsgálat kezdetén, 2 hét múlva és 12 hét múlva neurofiziológiai és laboratóriumi vizsgálatokat végeztek. A gyógyszerrel kezelt betegeket a vizsgálat kezdetétöl számítva 12 hónap múlva utánvizsgálták; 9 beteg mindvégig szedte a gyógyszert, akiknek 1 éves eredményeit értékelték. Az idegi funkció változását a felső és az alsó végtagon biothesiometriával (vibrációs küszöb meghatározás), valamint EMG vizsgálattal (n. medianus és n. peroneus vezetési sebesség) követték. A 12 hetes vizsgálati idő alatt a HbA1c értékek mind a gyógyszerrel kezelt, mind a placebo csoportban javultak ugyan, de a két csoport között nem volt szignifikáns különbség. A gyógyszeres csoportban a vibrációs küszöb a felső és az alsó végtagon egyaránt mintegy 30%-kal javult, miközben a placebo csoportban, az alsó végtagon 32%-os romlás következett be. A n. medianuson mért vezetési sebesség a 12 hetes periódus alatt egyik csoportban sem változott jelentősen, azonban a n. peroneus vezetési sebessége a gyógyszerrel kezelt csoportban szignifikánsan javult. A 12 hónapos utánvizsgálat szerint a terápiás effektus hosszú távon is kedvezönek bizonyult, melyet elsősorban a n. peroneus vezetési sebességének tartós javulása mutatott. Mellékhatást a kezelés során nem észleltek.
A degeneratív folyamat eredményeként diabeteses neuropathiában előbb az axon, majd a myelin hüvely károsodik. A B-vitaminok ismert módon segítik az idegszövet regenerációját, különösen a B1-vitamin játszik szerepet az axonális transzport folyamatokban, illetve az idegszövet struktúrfehérjéinek szintézisében. Korábbi vizsgálatok a kedvező neurotrop hatások mellett analgetikus hatást is leírnak, azonban mindezek csak farmakológiai dózisok adása mellett érvényesülnek. Mivel a B1-vitamin vízoldékony só, ezért p. os adva a tápcsatornából igen rosszul szövödik fel és a szöveti penetráció is jelentősen korlátozott. Ezen hátrány kiküszöbölésére fejlesztették ki az ún. allitiaminokat (köztük a benfotiamint), melyek zsíroldékony tulajdonsággal rendelkeznek. Farmakokinetikai, izotóp és bioequivalencia vizsgálatok során igazolták a benfotiamin sokszorosan kedvezöbb tulajdonságait szemben a vízoldékony formával. Hasonlóan a korábbi experimentális és klinikai vizsgálatokhoz ez a jelenlegi placebo kontrollált, kettös vak vizsgálat is azt igazolja, hogy a benfotiamin–B6-B12-vitamin kombináció (milgamma) a diabeteses polyneuropathia hatásos kezelési eszköze lehet, és a terápiás hatásosság objektív paraméterekkel is igazolható. Az egyéves utánvizsgálat eredménye amellett szól, hogy a hatás hosszú távon is érvényesül, azonban ennek bizonyítása még további vizsgálatot igényel.