Amerikai kutatók
először találtak bizonyítékot az elhízás és a cukorbetegség közötti biokémiai
kapcsolatra. A felfedezés mind a megelőzésben, mind a kezelésben új utakat
nyithat.
A cukorbetegség (diabétesz) a
szénhidrát-anyagcsere zavara. Alapvetően két változata létezik. Az I. típusú
diabétesz többnyire gyerekkorban, tizenévesen alakul ki, ezért fiatalkori
cukorbetegségnek is nevezik. A cukorbetegek 90-95 százaléka azonban a II.
típusú diabétesztől szenved, amely általában 45-50 éves kor után alakul ki, bár
fiatalabb korban is előfordulhat. (Az idősek különösen érintettek: a 70-en
felüliek 15 százaléka bajlódik vele.) A II. típusú diabétesz esetében a
hasnyálmirigy elegendő inzulint termel, ám a szervezet érzéketlenné válik a
hormonnal szemben, így az nem tudja a szükséges glükózfelvételre serkenteni a
sejteket. Ahhoz, hogy az egészséges vércukorszint fennmaradjon, a szervezet
nagyobb mennyiségű inzulint termel, de a hasnyálmirigy kimerül a túlzott
megerőltetésben, és előbb-utóbb képtelen elegendő mennyiségben inzulint
előállítani.
Ez a fajta cukorbetegség alattomosabb,
hiszen észrevétlenül, tünetmentesen is kialakulhat, s így fennáll a veszélye,
hogy csak későn, a szövődmények kialakulása után diagnosztizálják.
Régóta ismert tény, hogy a II. típusú
diabéteszben szenvedők nagy része túlsúlyos, ám eddig nem sikerült megtalálni a
konkrét kapcsolatot az elhízás és a betegség között.
A denveri kutatócsoport állatkísérletek
során megállapította, hogy az elhízott egerekben a cukorbetegség kialakulásához
egy olyan hormon szükséges, amelyet az egerekben és emberekben egyaránt meglevő
gén kódol (az MSH jelzésű hormonról, illetve a POMC génről van szó). A hormon
jelenléte nélkül az egerekben nem alakult ki a cukorbetegség. Amikor a
hormonmentes egereknek megkezdték a hormon adagolását, fokozatosan érzéketlenné
váltak az inzulinra, és cukoranyagcseréjük megváltozott.
Mindezek alapján az MSH hormon a II.
típusú diabétesz kialakulásának kulcsfaktora lehet. Mivel a gén és a hormon az
emberben is jelen van, igen valószínű, hogy a magasabb hormonszinttel
rendelkező elhízott egyének hajlamosabbak a cukorbetegségre.
A valóban áttörésként értékelhető
felfedezés mind a megelőzésben, mind a kezelésben új utakat nyithat. Elhízott
emberekben a hormon szintjét folyamatosan monitorozni, a magas hormonszintet
pedig csökkenteni lehetne. E lehetőségek tanulmányozása már megkezdték a
kutatók.
A Denveri Egyetem (USA) Eleanor Roosevelt
Intézetének kutatóinak részletes beszámolója a Journal of Endocrinology c.
szaklap 2003. decemberi számában jelent meg.
Szervezetünk anyagcseréjében kulcsszerepet
játszanak az egyszerű szénhidrátok, a cukrok. E tápanyagokat a sejtek gyorsan
elégetik (a zsír égetése például jóval lassabban lezajló reakció), és saját
működésükhöz használhatják a cukorlebontó-folyamatok során felszabaduló
energiát. A sejtek a szőlőcukrot (glükózt) a vérből veszik fel. A hasnyálmirigy
ún. Langerhans-szigeteinek béta-sejtjei inzulint, alfa-sejtjei pedig glukagont
termelnek: e két ellentétes hatású hormon szabályozza és tartja állandó értéken
a vércukorszintet.
Amikor a vércukorszint az optimális érték
fölé kerül (például szénhidrátot tartalmazó táplálék fogyasztásakor), a
hasnyálmirigy a vér magas glükóz koncentrációját érzékelve több inzulint
termel, amely a vérbe jutva segíti a cukor felvételében a máj-, izom- és
zsírsejteket, ezáltal a vércukorszintet csökkenti. Egészséges ember
szervezetében 3,9-6,1 mmol/l közötti értékre áll be a vércukorszint.
Fiatalkori cukorbetegség
A cukorbetegség a szénhidrát-anyagcsere
zavara. Alapvetően két változata létezik: Az I. típusú diabétesz többnyire
gyerekkorban, tizenévesen alakul ki, ezért fiatalkori cukorbetegségnek is
nevezik. Tünetei gyorsan jelentkeznek: az ember nagyon sok folyadékot (naponta
4-6 litert) fogyaszt, megnövekszik a vizeletének mennyisége, kezdetben jó
étvágya van, mégis fogyni kezd, száraz a szája és rossz a lehelete. A
fiatalkori cukorbetegségben szenvedők gyakran soványak, legyengültek. E tünetek
felismerését követően már egy egyszerű vércukorszint-vizsgálattal
diagnosztizálható a baj.
Az I. típusú cukorbetegséget az okozza,
hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjei képtelenek feladatuk
elvégzésére. Egy immunológiai károsodás révén (amit például egy vírusfertőzés
okozhat) e sejtek több mint 90 százaléka nem tud inzulin-hormont termelni, mert
elpusztul. Megfelelő mennyiségű inzulin hiányában a vércukorszint magas lesz, a
sejtek nem jutnak elegendő szőlőcukorhoz, és zavar támad a zsíranyagcserében
is. - Az inzulin hiányában csökkent glükóz-felvétel alapvetően rendíti meg a
sejtek anyagcseréjét, hiszen glükóz minden sejtben kell az energiatermeléshez -
mondta Dr. Falus András akadémikus, a SOTE Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai
Intézetének igazgatója.
A II. típusú diabétesz
A cukorbetegek 90-95 százaléka azonban a
II. típusú diabétesztől szenved, amely általában 45-50 éves kor után alakul ki,
bár fiatalabb korban is előfordulhat. (Az idősek különösen érintettek: a 70-en
felüliek 15 százaléka bajlódik vele.) Ez a fajta cukorbetegség alattomosabb,
hiszen észrevétlenül, tünetmentesen is kialakulhat, s így fennáll a veszélye,
hogy csak későn, a szövődmények kialakulása után diagnosztizálják. Az időskori
diabéteszben szenvedők nagy része túlsúlyos.
A hasnyálmirigy ez esetben elegendő
inzulint termel, ám a szervezet érzéketlenné válik a hormonnal szemben, így az
nem tudja a szükséges glükóz-felvételre serkenteni a sejteket. Ahhoz, hogy az
egészséges vércukorszint fennmaradjon, a szervezet nagyobb mennyiségű inzulint
termel, de a hasnyálmirigy kimerül a túlzott megerőltetésben, és előbb-utóbb
képtelen elegendő mennyiségben inzulint előállítani.
Injekciók és tabletták
A cukorbetegek folyamatos kezelésre
szorulnak. A fiatalkori diabéteszben szenvedők általában naponta többször is
inzulin-injekciót kapnak. A betegeknek meg kell tanulniuk együtt élni a
problémájukkal, amely sok kellemetlenséget okoz számukra. Étrendjüket át kell
alakítaniuk, diétázniuk kell egy életen át, vigyázniuk kell magukra. A
cukorbeteg ember egyetlen inzulin-injekciót sem mulaszthat el, különben szervezete
veszélybe kerül.
A II. típusú diabétesz kezeléséhez
általában elegendő vércukorszint-csökkentő tablettát szedni, de előfordul, hogy
egy ilyen beteg is inzulinpótlásban részesül. A helyes diéta betartása ebben az
esetben is elengedhetetlen. Emellett az orvosok minden cukorbetegnek rendszeres
testmozgást javasolnak, ami segíti az izomsejtek cukorfelhasználását.
Cukorbetegség a génjeinkben
Az orvosok régóta kutatják, örökölhető
betegség-e a diabétesz. A statisztikák szerint az a gyermek, akinek édesanyja
I. típusú cukorbetegségben szenved, 1-2 százalék valószínűséggel lesz beteg,
míg egy édesapa cukorbetegsége 4-6 százalék valószínűséggel öröklődik. Ezek az
adatok azt mutatják, hogy bár beszélhetünk az I. számú cukorbetegséghez tartozó
genetikai hajlamról, a kór kialakulását elsősorban mégis az említett
immunológiai probléma okozza. Más a helyzet a II. számú cukorbetegséggel, amely
szülőről gyerekre 40-50 százalék valószínűséggel öröklődik, mindkét szülő
betegsége esetén pedig már 80 százalékkal. A II. számú diabétesz tehát szinte
törvényszerűen továbbadódik az ember génjeiben.
[origo]